Szegedi Kis István

Életrajzának első közlője, Skaricza Máté szerint Szegeden született. Gyermekkorában hamar megmutatkozott tehetsége, és tanulmányait először Krakkóban kezdte meg, és onnan, mint református tért már haza. 1543-ba eljutott Wittenbergbe is, ahol ugyanakkor tanult Abádi Benedek és Heltai Gáspár is.

Reformátori pályáját Csanádon kezdte el. A templomban és az iskolában is hirdette az új tanokat, és emiatt hamarosan el is üldözték Csanádról, sőt, a legnagyobb bánatára 200 könyvétől is megfosztották. Hamarosan Gyulára hívták, az ottani iskola vezetését bízták rá. Itt könnyebben élhetett, de csak egy évig maradt. 1546-ban Ceglédre került, itt is nősült meg 1548-ban. 1551-ben már Mezőtúron – ahol felesége sírja is található –, majd 1553-ban Békésen lakott. Beszédei miatt mindenki ráfigyelt, és az iskolában is korábbi szokása szerint a tanulóknak számos előadást tartott. Békésről Tolnára került, ahol megint leginkább az iskolában működött. Később Laskóra hívták, és 1554-ben a baranyai kerület szuperintendensévé választották. 1561-ben, Kálmáncsehi prédikátorsága idején esett török fogságba. Először követség útján (egy kristályserlegért cserébe) próbálták kiszabadítani, de végül Mező Ferencné segítségével, 1200 forintért szabadult ki a törökök fogságából. 1563-ban került Ráckevére, és ott is maradt 1572. május elején bekövetkezett haláláig.

Tanításai kezdetben megmaradtak a lutheri tanok keretei között, 1558-ban azonban tanítványával, Thúri Farkas Pállal együtt a svájci reformáció tanai mellett állt ki. Megindította azt a folyamatot, amely a református egyház szervezeti önállóságához vezetett.

Művei:

·         Speculum pontificum Romanorum, 1592.