Szerzetesek, remeték

   Remeték

 Konstantintól az Egyház szabadságot élvezett, megnyíltak előtte a magasabb hivatalok is. Lulianus császár (361-363) - akit az "apostata" jelzővel is illetnek - megpróbálta ugyan visszahozni a pogány vallást, és a keresztényeket visszaszorítani, de ez (részben) rövid uralma miatt nem sikerült. A következő fontos állomás az Egyház életében 380. február 28.-a, amikor Nagy Theodosziosz (379-395) "Cunctos populos" kezdetű rendeletével államvallássá nyilvánítja a kereszténységet. Az Egyház szabadságának negatív következményei is voltak: 313-tól, amikor az üldözések megszűntek, már nem volt veszélyes, ha valaki Krisztus vallását követte, 380-tól pedig (és részben már Nagy Konstantin alatt is) bizonyos előnyöket is jelentett (pl. hivatalok betöltésekor).

Remete Szent Antal

Az egyik legismertebb anachoréta máig is Remete Szent Antal (251-356), akinek életét 356 táján Szent Athanáz írta meg. Pakhómios

Megtér, Diocletianus alatt megkeresztelkedik, és remeteségbe vonul. A szerzetesek számára kidolgozott szabályzatán (amelyet Szent Jeromos fordított latinra, és így lett ismertté Európában) érződik a katonás szervezés, fegyelem.

Cassianus

360 körül született, előkelő, gazdag családban, talán Galliában. Mivel a szerzetesi élet vonzotta, Betlehemben felvételét kéri egy kolostorba (ui. Egyiptom után Szíria és Palesztina az, ahol virágzik a szerzetesség.) 385 körül, hogy megismerkedjen a szerzetesség szülőhazájával, barátjával, Germanus apáttal Egyiptomba megy.

Szerzetesek

"Szerzeteseknek nevezzük azokat a megszentelt életállapotú férfiakat és nőket, akik meghatározott szabályok - régi magyar szóval „szerzet" vagy „szerzés" - szerint az engedelmesség, tisztaság és szegénység hármas evangéliumi tanácsára tett fogadalom alapján rendezik be közösségi életüket.

Istenre irányuló szeretetüket elsősorban imában, „imává vált" életükben fejezik ki (a világtól való elzártság, a klauzúra különböző fokozataival), továbbá azzal, hogy embertársaikban magát Krisztust szolgálják. Végeredményben valamennyi szerzetescsalád a nyugati szerzetesség atyja, Szent Benedek „Ora et labora" (Imádkozzál és dolgozzál) jelmondatának sokféle hangszerelésében keresi és váltja életté azt a karizmát, amelyet a Szentlélektől kapott a közösség szolgálatára."